▼
A vulvovaginális atrófia (VVA) olyan állapot, amely a hüvelyi szöveteket érinti, és a rugalmasság csökkenésével, valamint a hüvelyfal elvékonyodásával járhat.
Gyakran kifejezett szárazság kíséri, amely krónikus irritációt, égő érzést, viszketést, illetve fizikai aktivitás vagy együttlét során jelentkező fájdalmat okozhat.
A hüvelyszárazság bármely életkorban előfordulhat, de különösen gyakori a női élet bizonyos szakaszaiban.
Ahogyan a női test többi része, úgy az intim terület is változásokon megy keresztül az idő múlásával, különösen a menopauza idején. Ebben az időszakban az ösztrogénszint csökkenése miatt a vulváris szövetek különösen érzékenyen reagálnak. A szövetek öregednek, veszítenek rugalmasságukból, a hüvelynyálkahártya pedig vékonyabbá, szárazabbá és sérülékenyebbé válhat.
A hormonkezelések mellékhatásaként azok a nők is megtapasztalhatják a menopauzához hasonló tüneteket, akik emlőrák utáni remisszióban vannak. Ilyenkor a hüvelyszárazság és az együttlét közbeni kellemetlenség komolyan ronthatja az életminőséget.
Az ilyen változások nem kizárólag idősebb korban jelenhetnek meg. Fiatal édesanyák is tapasztalhatják a szülés utáni időszakban, különösen szoptatás alatt, amikor az ösztrogén- és progeszteronszint tartósan alacsonyabb lehet.
A hüvelyszárazság jelentős hatással lehet a női komfortérzetre, önképére és a párkapcsolati élet minőségére.
Sok nő számol be arról, hogy a testében bekövetkező változások miatt kevésbé érzi magát magabiztosnak, fiatalosnak vagy felszabadultnak. A vulvovaginális atrófia tünetei gyakran együtt járnak az együttlét közbeni fájdalommal, az intimitás kerülésével és az önbizalom csökkenésével.
A kellemetlenségtől való félelem szorongást alakíthat ki, ami tovább csökkentheti a természetes síkosodást és még nehezebbé teheti a helyzetet. Ez egy önmagát erősítő kör lehet, amely nemcsak testi, hanem lelki szinten is terhet jelenthet.
